Részletes beszámoló

Megközelíthetőség:
A Hegyeshalom-Bécs-A2 autópálya (Graz)-Semmering-Bruck-Leoben-Liezen-Schladming útvonalon, majd föl Ramsau, Dachstein Gletscherbahn Talstation (az úthasználati díj 5 euró/fő). Visszafelé a felvonó mágneskártyáját bemutatva mentesülünk az útdíjtól!). Innen gyalog föl a Dachstein-Südwand Hüttéig, majd innen a tábla szerint a piros fölfestéseket követve a beszállásig. Vigyázzunk, már a beszállás megközelítése sem egyszerű turistaút: előbb könnyű sziklamászás (I), majd a beszállás (2240 m) alatt a gyakori meredek hómezők jelentenek némi akadályt.

A túra leírása:
A steignek igazából két beszállása van: előbb B, B-C nehézségben mászunk föl egy afféle bevezető sziklán, ami a fal tövébe, az igazi beszállsához vezet (2240 m). Egy komor, nedves hasadékban, különös, vörös színezetű, erőse visszahajló sziklafalon indul az út (E), klasszikus példájaként a nem idevalókat „kiszelektáló” kezdetre. A vaspöckökre fölkapaszkodva és a drótkötélen erősen karból húzódzkodva gyűrjük le a bevezető métereket. A mutatvány igen nehéz, de igazából csak az első 2-3 méter igényel extrém erőkifejtést. Némi rutinnal és két jó bicepsszel nem okozhat gondot. A folytatás meredek, de egyre könnyebb (C-D), míg végül a hosszú, ferde bevágás jobb oldali falára jutunk egy szellős traverzen (C). Innen változó nehézségű kapaszkodással jutunk meredeken egyre följebb (jellemzően C, egy-egy rövidebb szakasz C-D). Följebb érve a mászás könnyebbé válik (B-C), mígnem kiérünk az út első szakaszát jelentő nagy rámpáról (Plattenrampe).
Egy kis törmelékes platón állunk. Fölpillantva a Johann főfalának cöveksorát látjuk fölénk tornyosulni a sima és függőleges mészkőfalon. Ugorjunk hát neki! Pár méternyi könnyebb terep után (B) mindjárt függőlegesen mászunk egy hosszanti repedés mentén (C), amely egy platót követően egy balra tartó, meredeken emelkedő bevágásba vezet (B-C). Ebben olykor kéménytechnikával kapaszkodva (C) mászunk egyre följebb, miközben a bevágás egyre meredekebbé válik. Végül egy sziklatorony tetejére (Felskopf) vezet az út. Tulajdonképpen itt szállunk be abba a félelmetes mészkőfalba, amely messziről nézve is tiszteletet parancsolóan magasodik a Dachstein déli falával átellenben. A függőleges falon vaspöckökök indul a felszökés (D), közvetlenül alattunk igen nagy a mélység. A felmászást egy ferdén jobbra vezető rámpa követi (C-D), végén egy izmos kis fordulóval (D). Innen hosszan mászunk fölfelé az igen kitett, csaknem függőleges falon (D) a cövekek és a drtókötél segítségével. Följebb szinte létraszerűvé sűrűsödik az út (D), Elérjük a „sasfészket” (Adlerhorst) amely egy valóban fészeknyi méretű kis sziklaplató, majd folytatódik a függőleges mászás. Visszapillantva szinte a beszállásig mélyülő szédítő szakadék tátong alattunk, a törmeléklejtőn vezető ösvényt térképszerűen látjuk a talpuk alatt, 300 méterrel lejjebb. A fal tetején kissé balra tér el az út, újabb meredek felmászás következik, majd egy peremen átlépve kiérünk annak tetejére, egy széles, törmelékes platóra. A kilépésnél tábla is figyelmeztet, legyünk rendkívül óvatosak, mert a peremen megülő kőzettörmeléket egy óvatlan mozdulattal egyenesen a falban mászók fejére zúdíthatjuk! Kilépve a Johann nagy falát és legnehezebb szakaszait magunk mögött tudhatjuk, következik a gerinc mászása, amely azért tartogat még látványos részeket.
Pár lépés gyaloglóterep után az útkönyv, majd egy rövid felszökés következik (B-C). Némi kapaszkodást követően egy sziklatorony tetejére érünk, ahonnan egy izmosabb, de mindenképp nagyon kitett felszökéssel jutunk tovább (Göttertrohn, C-D). Följebb újabb felszökés következik, egy függőleges hasadékon való átlépéssel (Alb Wil Pfeiler, C-D) majd egy erőteljesebb, meredek falszakasszal. A következő átvezető szakaszt követő felszökés (innen már szinte egy szintben látszik a Dachsteinwarte hágója), egy D felszökéssel indul, följebb a mászás mkönnyebbé válik (C-D). Tagolt sziklák, majd kitett felszökések következnek (B-C, C), mígnem gyaloglóterepen érünk egy sziklatetőre (A), ahonnan a kiszállókémény indul (C). A rövid mászás egy elképesztően kitett peremre vezet (C), ahol remek fényképek készíthetők, egyben intsünk búcsút a déli fal mélységének, mert pár akasztást követően (B) a kis csúcsot jelző zászlónál a mászás véget ér. Néhány lépéssel máris a Seethalerhütte teraszán találjuk magunkat.

Lemenet:
A gleccser kitaposott útján a Hunerkogel tetején található liftállomásig. Ha innen gyalog ereszkedünk le, 2-3 órás túrára, a felső szakaszon B-C klettersteigre (Hunerscharte klettersteig) számítsunk.

Megjegyzés:
Őméltósága a „Der Johann” legendás klettersteig: a nagyon nehéz, hosszú, látványos és kitett sportklettersteigek klasszikus példánya. Beszállása egy extrém áthajlás, középső szakaszán pedig egy olyan, a beszállás fölé tornyosuló falon mászunk, aminek kevés párja akad. Kizárólag jó erőben lévő, gyakorlott kletterezőknek javasolt, nekik viszont garantáltan felejthetetlen élmény lesz! Egyedül a helyenként eltúlzott mennyiségű vascövek zavaró kissé, bár ennek és a jó minőségű drótnak köszönhető, hogy a steig nehézsége ellenére nagyon biztonságos. Csak stabil időjárás mellett vágjunk neki, és lehetőleg kerüljük a hétvégét, amikor nagyon sokan másznak, közülük jónéhányal alulértékelve az utat (vagy felül saját képességeiket), aminek következtében viszonylag gyakran kell lementeni a falról megrekedt, kimerült mászókat.
Érdemes korán indulni, mert akkor még a Hoher Dachstein csúcsmászása is belefér, sőt az utolsó lefelé menő liftet is elérhetjük. Ezzel válik teljessé ez a gyönyörű túra.

Mászható időszak:
június-október

Menedékház:
Seethalerhütte (2740 m)

Felszerelés:
Sisak, klettersteig-szett, kesztyű, esetleg kötél a beszálláshoz