Részletes beszámoló

Megközelíthetőség:
Az ausztriai A2 autópályán Villach-ig (Rábafüzes – Graz – Klagenfurt – Villach). Innen a B111-es úton tovább nyugat felé Hermagor, majd Kötschach-Mauthen felé, innen délnek fordulunk a Plöckenpass felé.

A hágóra észak felől felérve jobb kézre (szemben a szélerőművel), az autóutat a kőhullástól védő tető mellett indul az út. Erre a tetőre kell fölkapaszkodnunk, majd az új klettersteig táblák elvezetnek a beszállásig.

A túra leírása:
Rövidke C-s felszökéssel indul az út, ami azonban mégis rögtön próbára teszi felkészültségünket. Ha ez problémát okoz, ne kísérletezzünk a továbbiakkal, mert ennél nehezebb lesz, kiszállás nincs és visszamászni sem igen lesz módunkban. Néhány könnyebb kattintás után (B) egy gyönyörű, tarajos felszínű, hullámosra oldott falszakaszra érünk. Reibungos szakaszok, hosszanti oldott hasadékok, peremlépcsők váltogatják egymást. A drót, de méginkább a nagy, oldott fogások, lyukak, homokórák kiváló kapaszkodási lehetőséget nyújtanak, amire szükség is van, hisz természetes lépésekkel kell boldogulnunk, ami jellemzően a cipőtalp tapadását jelenti. Így bár a falszakasz minősítése C, ugyancsak karból kell dolgoznunk, és közben (és végig a steigen) gyakran eszünkbe fog jutni, hogy másutt az ilyesmit legalább C-D-nek szokták minősíteni.

Rövid kis pihenő következik, fölötte izmos felszökéssel. A két kisebb áthajlás révén ez már tényleg mindenképp megérdemli a C-D besorolást. Pár lépésnyi átkötés a domborúra oldott mészkövön, majd újabb izmos, meredek falrész következik (C), a végén egy kifejezetten húzós felszökéssel (C-D). Ha csúszik a sziklafelszín, itt rendesen megdolgozunk a feljutásért. Egy újabb meredély (C) leküzdésével erdős platóra érkezünk.

Egy szusszanásnyit itt érdemes elidőzni, mert a továbbvezető út ugyancsak megdolgoztatja a karimainkat (C-D). Különösen az átakasztás kényes úgy 3-4 méteren, aztán följebb egyre egyszerűbb lesz a dolgunk (B).

Egy füves platót követően érünk a kulcshelynek tekinthető, egyedüli vaskampókkal kiépített szakaszhoz (C-D). A függőleges és sima falon el is kél a segítség, így is erősen igénybe vesszük karizmainkat. Némi kitett cikcakolást (C) követően egy igen kitett traverz (B) vezet ki ebből a falacskából.

Nincs azonban még vége az útnak, újabb oldott, hullámos, de nem túl meredek táblák és hasadékok következnek (B-C, C). Egy látványos rámpát követően (B) egy utolsó felszökést kell még lebirkózni (C) a simafalú repedések mentén, majd pár könnyebb (B) „karcsapást” követően egy törpefenyős platón véget ér a mászás.

Lemenet:
Rövid gyaloglást követően a Cellon Schulter (1700 m) tetején első világháborús romokhoz érünk. Eligazító tábla mutatja az irányokat: balra nagy körrel, gyalogosan visszatérhetünk a hágóba, illetve tovább indulhatunk a csúcs felé a Weg ohne Grenzen (D) vagy a Steinbergerweg (B-C) klettersteigek egyikén. Jobbra a Cellonstollen (B) volt katonai alagútban épített klettersteigen keresztül ereszkedhetünk vissza a hágóba – ha ezt az utat választjuk, fejlámpát is hozzunk!

Megjegyzés:
Nem kezdőknek való steig, de extrém szakaszai nincsenek. A mászás látványos, itt-ott kitett és szinte végig erős kar szükségeltetik hozzá. Rossz időben, eső után semmiképp ne induljunk el, mert a sáros cipőtalp nem sokat ér a vizes-sáros sziklafalon, így a steigre jellemző reibungos lépések sem működnek és végig karból kell felhúznunk magunkat. Szép időben viszont remek élményt kínáló klettersteig, amelyet érdemes összekapcsolni a Cellon csúcs megmászásával a Weg ohne Grenzen (D) klettersteigen keresztül. Így a hágóból számított 884 méteres szintkülönbségből 590-et klettersteigen mászhatunk. Ez a túra csak a felkészültebbeknek javasolt!

Korábban a Plöckenpass szemközti oldalán, a Kleine Pal nyugati oldalában hasonló néven létezett egy D-E minősítésű klettersteig, ez jelenleg le van zárva (2012).

Mászható időszak:
május-október

Menedékház:
nincs

Felszerelés:
Sisak, klettersteig-szett, kesztyű, fejlámpa (Cellonstolen)

Hasonló klettersteig:
Drachenwand klettersteig
Eisenerzer klettersteig