A Kamnik-Savinja Alpok hercegnője

A Keleti-Alpok legkeletibb, még magashegyi jellegű nyúlványa a Kamnik-Savinja Alpok vonulata, amely a Karavankák 120 kilométeres gerincétől délre és keletre helyezkedik el. A csipkézett hegykaréj a Száva-völgyében, Ljubljanától északnyugatra fekvő Kamnik városa fölött indul és a Savinja folyó kanyargós völgyéig, illetve a Raduha gerince jóvoltából kissé azon túl húzódik. A kis területű hegység hazánkhoz viszonylag közel esik, és ugyancsak bővelkedik szépségekben. Igazi magashegyi arculattal rendelkezik, holott legmagasabb kiemelkedése, a Grintavec is „csupán” 2558 m. Legfőbb nevezetessége a festői Logar-völgy (Logarska dolina). A zöldellő, meseszép alpesi völgykatlant égbe nyúló mészkősziklafalak zárják le. Míg a völgyben gyermekek játszadoznak a pázsiton, és a túralovaglók, biciklisták paradicsoma, a völgyfőtől kezdődően a hegymászók, magashegyi túrázók birodalma kezdődik (persze egy darabon a kevésbé elhivatott turisták is fölmerészkedhetnek, pl. a Rinka vízeséshez).

Az Ojstrica

A völgyet záró hegyvilág bal szélső kiemelkedése egy impozáns formájú, izgalmas csúcs, amely 800 méteres északi fallal, 1500 méterre magasodik a Logar-völgy fölé. Ő az Ojstrica. 2350 méteres csúcsát a Logar-völgyből, vagy a Robanov kotból (völgy) egyaránt elérhetjük, de mindkét esetben hosszú és kemény túrára kell felkészülni, másfélezer méter körüli szintkülönbséggel.

Fenyvesekből a Škrbina hágóig
Május vége van, és az Ojstrica megmászására szövetkezett kis csapatunk hitetlenkedve mustrálgatja a csúcsot a Logar-völgy üde zöld gyepszőnyegén heverészve. Olyan kevés odafönt a hó, mintha július közepe volna. A 2007-es hó nélküli év a sípálya tulajdonosok számára bizonyára fekete tintával kerül bejegyzésre, a hegymászóknak azonban jó egy hónappal előbbre hozta a nyári szezont, amit ki is használtunk.
A túra legnagyobb akadályába mindjárt az elején, mindössze szűk órás meredek kaptatót követően ütközünk. A Koča na Klemenči jami (menedékház) előtti padokon lerogyva, elnyújtózva a reggeli napsütésben, hallgatva a friss forrásvíz csobogását és gyönyörködve az alpesi körpanorámában még én, a túra önjelölt motorja is erős késztetést érzek, hogy az egész napot a méhzsongásos-vadvirágos réten heverészve töltsük el. Azt hiszem, a többieket sem kéne nagyon rábeszélni… De fölöttünk magasodik a „nagy hegy”, hívószava legyőzi a lustaságot. Másnapra, harmadnapra hidegfrontot jeleznek az időjósok, szóval most vagy soha, menni kell!
Az ösvény meredeken, folytonosan emelkedve kanyarog a hegyoldalban. Hamarosan elágazáshoz érünk. Jobbra a lemeneti út indul, de akik a könnyebb, túrázósabb útvonalat választanák, itt térjenek el jobbra. Balra föl, majd hosszas kapaszkodás kezdődik az egyre ritkásabb, egyre alacsonyabb növényzetben. Miközben a fülemen is igyekszem levegőt venni, Péter előbbi szavain morfondírozom: „ez nagyon jó… mintha balzsammal kenegetnék a combomat!” Társaim az efféle hosszú, gyaloglós emelkedéseket leginkább a „szívás” kategóriába szokták sorolni. Én ezt is szeretem, hisz része a hegyi élménynek… de, hogy balzsam lenne… ez azért szerintem is túlzás. Itt az Ojstrica főfala alatti törmeléken még bónusz élményben is részesülünk: apró, fekete, szemtelen legyek milliói árasztanak el minket. Leginkább a Magas-Tátrában találkoztam előtte ilyen magashegyi légyinvázióval. De az sem volt soha ennyire tömeges. Nem lehet megállni, szusszanni egyet, mert valósággal belepnek az izzadtságra bukó kis repülő undormányok. Ahogy a hágó felé közeledünk, föltámad a szél, ami egyszerre elsöpri a kellemetlen társaságot.
A Škrbina hágóból (1800 m) már csodaszép a kilátás, és belátni a Robanov kot mélységeibe is, ahonnan a másik túralehetőség indul. A két út itt egyesül, és innen már a főcsúcs déli, illetve keleti oldalán halad.

A csúcsi szakasz – klettersteig (B), havas párkány
Beülőt húzunk, sisakot kötünk. Utunk rövid és könnyű drótköteles szakasszal indul, majd sziklás terepen ballagunk egy komor sziklafal felé. Fagyott felszínű hómezőt kell harántolnunk, amely nem vészes ugyan, mégis minden lépés figyelmet igényel, mert igen hosszú és meredek, a kicsúszás veszélyes lenne. Meredek, lépcsőzetes, vaskampókkal, itt-ott drótkötéllel támogatott szakasz következik. Pár méter után sziklás bevágásba érünk. Ennek oldalán, keskeny és meredek párkányon kell fölkapaszkodni. Gond nélküli mászásunkat egyszerre kövek potyogása zavarja meg. Kipp-kopp, pattognak-repkednek az apró sziklaszilánkok körülöttünk, néha sisakunkon. Mi történt? Ó, csak egy helyi vagány érkezik föntről, aki úgy érzi, nem szolgálja meg a vacsorát, ha nem futva-ugrálva közlekedik lefelé a törmeléken. Hogy aztán mennyi követ zúdít az alatta lévők nyakába, nem érdekli. Meg is spóroljuk a köszönést, pedig az (majdnem) mindenkit megillet a hegyen. Igaz, ő sem erőlteti.
A kőhullós bevágás apró kis hágóba vezet. Innen az Ojstrica déli-délkeleti oldalán kanyarog az út hosszan fölfelé. Itt-ott mászni kell, néha drótkötéllel is találkozunk, de jobbára igazi szintfelszedő kutyagolás ez. Viszont a kilátás nagyon szép, egyedül a csúcsra telepedő sötétszürke felhőgomolyag ad okot némi aggodalomra.
Végre sziklásabb terepre érünk. Szél kezd fütyülni a fülem mellett. Keskeny gerincre fut föl az ösvény. A hegy keleti gerincnyúlványára értünk föl. Egyszerre visszakerülünk az északi fal fölé, madártávlatból csodálhatjuk a Logar-völgyet, még a túra kiindulópontját jelző Planincev Dómra is rálátni. No, innen már nem lehet messze a csúcs! Óvatosan lépdelünk végi a gerincélen, mert a kiszámíthatatlan széllökések könnyen kibillentik az embert az egyensúlyi helyzetéből, és ugye szárnyakat nem hoztunk magunkkal. Utunk meredeken fölfelé indul egy sziklabordán, amely egy szűk kéménybe torkollik. Acélkampók és drótkötél segítik a mászást. Ez a Kopinškova út klettersteigje, erős B nehézségű, kissé kitett, lépésbiztonságot, némi karizmot igényel. A mászószakasz vezet át a hegy északi oldalára, ahol a leírásokban havasnak jellemzett csúcs alatti párkány található.
A leírások helytállóak. A csúcsi sziklafal meredek lejtőbe megy át, amely az északi fal 800 méteres falának tetejére vezet. A lejtőn hómező, rajta harántirányban gyenge taposás. Egy esetleges kicsúszás innen nézve kétesélyesnek tűnik. Valószínűbb, hogy a csúszást követően a hómező széle és a szakadék közötti pár méteres sziklás-törmelékes szakasz megállítja a csúszó testet, de nem biztos. Ha nagyon felgyorsul, beleröpülhet az alant tátongó űrbe. Öten vagyunk, abból egy teljesen kezdő. Dinamikus kötélbiztosítás mellett döntök: egy esetleges kicsúszást a 35-45 fokosra becsült hómezőn jó eséllyel menetből is megállítunk.
Gond nélkül keresztülvágunk az első, leghosszabb hónyelven, majd átmászva egy sziklabordán, újabb havas szakasz következik. Már csaknem kiérünk belőle, mikor épp az előttem baktató Attila indul meg, nem önszántából, lefelé a lejtőn. Az előbbi elmélet fényes igazolást nyer: még van időm megvetni a lábam és bal kézzel mélyre szúrni a jégcsákányt, mire megfeszül a közöttünk lévő kötél, és sikerül is megtartani az egyre sebesebben sikló testet, azaz magát Attilát. Ahogy mondani szokás: „az ijedtségen kívül nem esett baja.”

A havas lejtő

Miután napirendre térünk a kis kaland okozta izgalom fölött, folytatjuk utunkat. Az alattomos hómezőnek vége. Drótkötél mellett fölkapaszkodunk egy lépcsős sziklán, közvetlenül a fal alatt, megkerülünk egy sziklagerincet egy ugyancsak kitett kilépő érintésével, ahonnan szinte térképszerűen, felülnézetből tanulmányozható a lemeneti út, majd nekivágunk az immár valóban a csúcsig vezető kapaszkodásnak. Itt-ott kicsit mászva, másutt vegyesen sziklán, kőtörmeléken lépdelve, de végig jó meredeken fölfelé haladva érjük el az Ojstrica ikercsúcsainak egyikét (2350 m – a másik rövid sétával elérhető).
Csaknem 5 óráig tartott az út, ami nem valami nagy rekord. Viszont kezdő is volt velünk, kötelezni is kellett a havon, volt kicsúszás, kőhullás, légyinvázió… mi kell még egy szép túranaphoz? Talán kilátás, de az is megvan, még ha kissé ködös-párás is az idő. A távolban feltűnik a szlovén főváros, Ljubljana, nyugatra a Kamnik-Savinja Alpok karéja, távolabb a Karavankák vonulatai.
Ja, és leérni, épen, egydarabban, ez még hátravan.

A baj legtöbbször lefelé történik
Vidám egy órát töltünk a csúcson, eszegetéssel, viccelődéssel. A lemenetre 3 órát szánok, ez nagyjából reális. A lemeneti út ismeretlen, de a leírások szerint túraút, könnyebb, mint a Kopinškova út. Fájó szívvel búcsút veszünk a fenséges Ojstrica csúcsától és a Logar-völgy felülnézeti panorámájától, és elindulunk lefelé a hegy sziklás-omladékos dél-nyugati oldalán.
Lefelé úton még egy tanulságos esemény történt. Május lévén a hó még épp, hogy elvonult, a hegyoldalt borító kőzettörmelék ilyenkor laza, omlós. Ez okozza a bajt: könnyedén lépek le mindkét lábammal egy kis sziklaszűkületbe, mikor a kezem érintésétől megindul egy jó ötvenkilós sziklatömb a térdemnél. Ellépni nem tudok, teljes erőmmel próbálom visszatartani, de nem bírom, csak annyit érek el, hogy összevérzi a karomat, lábszáramat, majd maga alá töri a lábfejemet és megállapodik a sarkamon. Megijedni sincs időm, mindez olyan gyorsan történik. A többiek elképedve néznek. Te jó ég, ha ez eltörte a lábamat, jöhet a helikopter, oda a szezon! Nem érzek fájdalmat, de ez ilyenkor semmit nem jelent. Kirángatom a lábam a kőbilincsből. És lám, miért (is) jó a keménytalpú, erőteljes magashegyi bakancs: bár a kő teljes súlyával a sarkamra és lábfejemre nehezedett, a cipő megtartotta és megvédte. Köszönet érte, Good Old Baki!
Ezt követően már csak egy kuloárban megrekedt, meredek hónyelven való átvergődés okoz némi izgalmat, ami megint alátámasztja, az Ojstricán nyáron is hasznos a jégcsákány! No és, hogy az út jelentős, 100-200 méteres szintvesztéssel kerül meg egy lenyúló sziklataréjt a főgerinc déli oldalán, amit szépen vissza kell szedni, ha a Logar-völgybe kívánunk leérni.
A túloldalon szép, meneteles túraösvényen, néha havakon „bakancssíelve”, néha törmeléken oldalazva gyorsan veszítjük a szintet. Elhaladunk az Ojstrica hatalmas északi fala alatt, és mire visszaérünk a Klemenči jami házhoz, gyönyörű, alkonyi fényekkel búcsúzik a májusi nap.
Nem tudunk – és nem is akarunk – ellenállni a szlovén specialitás, a mézes pálinka csábításának Olyan, mintha az egész virágporos, méhzsongásos alpesi rét ízét, illatát kóstolnánk vele. Sárgás-vöröses fénye, szinte, mint a fölöttünk tündöklő, immár meghódított csúcs. Ha tudnék egy délszláv dallamot, valami ilyesmit dúdolnék: „Ojtrica, Ojstrica, te drága…”
De inkább megkímélem ettől társaimat, nekik is hasonlóan szép emlékként maradjon meg ez a nap…

Az Ojstrica csúcsán

A hegység megközelítése legegyszerűbben a Budapest – Nagykanizsa – Tornyiszentmiklós (határ) – Lendva (Lendava) – Muraszombat (Murska Sobota) – Maribor útvonalon történhet. A Ljubljana felé vezető autópályáról Celje után, Sempeternél kell letérni, ahol már az autópályán ki van írva a Logarska dolina, majd innen további 50-60 km (Logarska dolina végig kitáblázva) az úticél.

Szállás: a környéken a legkülönbözőbb árú és minőségű szálláshelyek között válogathatunk. Vannak kempingek, a helyi szállásadóknál pedig válogathatunk a reggelivel 16 eurós egyszerűbb szobáktól a 100 eurós szállodáig. Érdemes internetes helyfoglalást intézni. A vadkemping tilos és büntetik. Az étkezést éttermekben, vagy boltból intézve nagyjából a hazai árakon lehet megoldani.

Ojstrica
A túra jellemzői:
Kiindulópont: Logarska dolina, 835 m
Magasság: 2350 m tszf.
Szintkülönbség: 1515 (1600-1700)
A túra időtartama: föl a Kopinškova úton 4-6 óra, le a Škarjén keresztül 2-3 óra, összesen 6-9 óra.
A túra nehézsége: fizikailag megerőltető magashegyi túra, helyenként kitett. A Kopinškova úton több helyen drótkötél biztosítás, B (kicsit nehéz). A csúcs alatti törmelékes párkányon legtöbbször hómező fekszik, ilyenkor annak állapotától függően szükséges lehet kötélbiztosítás, jégcsákány, ha jeges, akár hágóvas is.
Szükséges felszerelés: beülő, klettersteig szett, sisak. Jégcsákány és/vagy túrabot és egy 30 méteres kötél ajánlott a csúcs alatti havas párkány miatt.
Járható: júniustól októberig.
Kinek ajánljuk: a jó kondíció és lépésbiztonság, valamint teljes nyári magashegyi túrafelszerelés alapfeltétel. Tapasztalt vezetővel ambiciózus kezdők is nekivághatnak, ha az előbbi feltételeknek megfelelnek.